Kedves Olvasóm! Két éve, hogy hozzátok intéztem soraimat. Azóta már 23 éves vagyok és végzett gyógypedagógus. jövőhéten elkezdem az első pedagógiai állásom és szeptembertől mint diák és, mint pedagógus leszek az oktatási rendszerünkben. Az első, amit szeretnék elmesélni nektek ebben a témában, amit a blogom latolgat és fog latolgatni: A bújócska Sokszor bújócskáztam és bújócskáim alkalmával két opció volt vagy engem találtak meg elsőre... mert hangos voltam, amiről persze nekem fogalmam sem volt. aztán elkezdtem tudatosan figyelni arra, hogy ne csináljak semmi olyat, aminek hangja lehet, így mindig én voltam az utolsó, aki megtaláltak a kereső társak. Kevésbé volt élvezetes a bújócska, mert volt, amikor már a szülői segítség is kevés volt, hogy megtaláljanak. Nem találtak, ők kiabáltak, hogy hol vagyok, menjek elő... Hasztalan. Én nem hallottam. Így mikor untam a várakozást elő bújtam a frappánsan kitervelt rejtekemről és még leszidást is kaptam... Egy idő után már nem szere
Kedves olvasóm! Egy 21 éves egyetemista leányzó vagyok, tudjátok az a szelíd lázadó fajta, ki mindig a szívére hallgat, bár néha próbál racionális lenni és nem fél örökké gyermeteg maradni. A most írandó blogon a saját kis hallatlan sztorim fogom elmesélni és annak egy egy kiragadott részletét. Miért ez a cím? Mivel sem a halló közösséghez, sem a csendben élőkhöz nem tartozom teljesen. Miért? Ezt majd az írásaimban megtudjátok. Addig is halljak rólatok!