Kedves Olvasóm!Két éve, hogy hozzátok intéztem soraimat. Azóta már 23 éves vagyok és végzett gyógypedagógus. jövőhéten elkezdem az első pedagógiai állásom és szeptembertől mint diák és, mint pedagógus leszek az oktatási rendszerünkben.
Az első, amit szeretnék elmesélni nektek ebben a témában, amit a blogom latolgat és fog latolgatni:
A bújócska
Sokszor bújócskáztam és bújócskáim alkalmával két opció volt vagy engem találtak meg elsőre... mert hangos voltam, amiről persze nekem fogalmam sem volt. aztán elkezdtem tudatosan figyelni arra, hogy ne csináljak semmi olyat, aminek hangja lehet, így mindig én voltam az utolsó, aki megtaláltak a kereső társak.
Kevésbé volt élvezetes a bújócska, mert volt, amikor már a szülői segítség is kevés volt, hogy megtaláljanak. Nem találtak, ők kiabáltak, hogy hol vagyok, menjek elő... Hasztalan. Én nem hallottam. Így mikor untam a várakozást elő bújtam a frappánsan kitervelt rejtekemről és még leszidást is kaptam... Egy idő után már nem szerettem bújócskázni és bármi meglepő velem sem szerettek bújócskázni.
Nos valahogy így volt... ekkor még nem tudtam, hogy valami nem stimmel, sem én, de más sem.
Pedig egész apró törpe koromban már jelentkeztek a gikszerek velem... Ezt a következő bejegyzésemben fogom legépelni nektek.
Mint tudjátok, addig szeretnék hallani rólatok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése